|
A márka hívei csak nem tudnak leszokni az aggódásról
 A múlthéten igen érdekes pletyka röppent fel, a Pentaxxal kapcsolatban. A hír, vagy híresztelés szerint a Hoya eladja a Pentax fotó üzletágát a JVC Kenwood csoportnak. Majd ezt a hírt röviden cáfolta is az érintett két cég.
Azt, hogy mi is van a háttérben, most csak találgathatjuk, de ebbe a találgatásba már rengetegen belefáradtak. A Pentax használói már évek óta áldozatai a márka körüli bizonytalanságnak. Mindez azért is roppant kellemetlen, mert a cég sok tekintetben nem csak versenyképes a konkurenseivel, de innovatív és bátor ötleteivel akár útmutató is lehetne, ha meglenne hozzá a kellőképpen erős háttere.
A Pentax hatalmas reményekkel vágott neki a digitális korszaknak. Első DSLR gépük az MZ-D még 2000-ben igazán forradalmi koncepció volt. Akkoriban, ha a gép piacra került volna, az lehetett volna az első Full Frame-es, 6 megapixeles fényképezőgép. Az MZ-D azonban soha nem jutott túl a működő tesztpéldányokon. A projekt vesztét többnyire a Philips által gyártott érzékelővel szokás magyarázni. Ennek bizonyítékét látják sokan a kísértetiesen hasonló alapokra épül Contax N bukásában is.
 A márka első DSLR gépének megjelenésére további 3évet kellett várni. Majd jöttek egymás után a nagyon hasonló istD modellek és a Pentax, ha nem is ért el áttörő sikert, talpon maradt. Az aggódó hangok sokszor más, nagyobb gyártókkal való együttműködésben látták a Pentax jövőjét. A legtöbbet emlegetett nevek egyike a Sony volt, ami azonban 2005-ben házasságra lépett a Konica Minolta-val. A Pentax ekkor a Samsunggal bújt ágyba, melyből egyebek között a remek K sorozat is született. A Samsung azonban, bár mérete miatt vezető szerepet is betölthetett volna a két cég kapcsolatában, mindvégig egyfajta másodhegedűsként jelent meg a piacon. Időközben tovább zajlott a márka jövője iránti aggodalom. Majd jött a Hoya és elkezdődött a spekuláció. A Pentax vezetésében kialakult feszültségek miatt a beolvadás folyamata kissé elhúzódott, az eredeti „Hoya Pentax” cégnév pedig eltűnt az ötletek sorából. A márka presztizse pedig tovább csökkent.
A hatalomátvétel óta pedig újabb és újabb pletykák kelnek szárnya, a fotó részleg eladását illetően, miközben a Hoya ezeket hol egyértelműen és határozottan, hol kissé kétértelműen cáfolja. Persze a rendszeresen hallani olyan kijelentéseket is, amelyek a Pentax eladását sejtetik.
 Mindezek közben a márka kínálata teljes tanácstalanságot tükröz. Hiszen a kisméretű DSLR-ek álmát dédelgető istD sorozat után a Pentax egy igazán testes párossal a K10D/K100D modellekkel állt elő. A nagyszerű K10D sikere után a versenytársakat megszégyenítő tudású és felszereltségű K200D-re azonban alig figyeltek fel egy páran. Ekkor a Pentax ismét stratégiát váltott, és a már eddig is rendszeresen felbukkanó, kis szériás, színes modellek kínálatát tovább erősítette az apró K-m fehér és zöld változatával, majd a K-x 100 színvariációjával. Ezek mellett, pedig egy zseniálisan ütemezett gerillakampánnyal sikeresen bevezették a K-7-es modellt, ami mindenben versenyképes a konkurens modellekkel, és ismét egy kisméretű vázat vezet be a felső kategóriába. Eközben azonban, mintha a vásárlókat elvakítaná a K-x színkavalkádja, mintha észre sem vennék, hogy a színes gúnya alatt egy igazán jól sikerült belső lapul. A K-x fogadtatása mindeddig elmarad a várttól. A márka rajongói pedig tovább aggódnak.
S ekkor még nem is szóltunk a 645D-ról, aminek a megjelenését idestova ötödik éve húzzák-halasztják.
 Pedig a Pentaxban igenis ott van a remény, a lehetőség. A márka kínálatában ez elmúlt években számos remek ötlet megjelent, így a hagyományos blende és zársebesség-előválasztás mellett megjelent az érzékenységprioritás, és a TAv mód, ami a híres Hyper Manual mód továbbfejlesztése. A Pentax elsőként tett a gépbe utólagos RAW konverzót, és optikai tengely mentén is működő (csavaró elmozdulás ellen is védő) képstabilizátort. Még az olyan újszerű elgondolások, mint a tükörakna és optikai kereső nélküli, cserélhető objektíves gép is, már 2004-ben felbukkantak a gyár termékkoncepciói között. Ahogyan a Ricoh kapcsán mostanság emlegetett, nem bajonett alapú, cserélhető optikai modulos fényképezőgép elgondolása is ott volt az asztalon a 2006-os Photokina idején.
 A sikerhez azonban mindez kevés. Ezt pedig nem csak az eladott fényképezőgépek, de a Pentax tükörreflexes gépeinek tulajdonosai is elmondhatják. Az évtized derekán a gyártó leállította szinte minden korábbi, filmes géphez tervezett optikájának gyártását. Helyettük azonban sokáig nem volt elegendő új optika. A dologra a cég egy igen érdekes megoldással, a reménnyel való kecsegtetéssel reagált. Évek óta az egyik legnépszerűbb oldal a Pentax japán honlapján a Lenses Roadmap, ami a jelenleg kapható optikák mellett felsorolja a bevezetésre váró új modelleket és a még tervezési fázisban lévőket is. Így egy-egy megismert új objektív beszerzéséig néha akár három év is eltelik. Reménnyel és tervekkel azonban nem lehet fotózni. Ahogyan a különböző országokban és kereskedőknél szinte véletlenszerűen megszűntnek/kifutónak vagy hamarosan újra kaphatónak jelölt tartozékok tömegével sem.
Felmerül, hát a kérdés, mit is ér egy nagyszerű gépváz, pár olyan objektív amivel még a konkurensek is álmodnak, ha nem lehet ezekből kényelmesen összeállítani egy komoly rendszert?
Végül pedig, felmerül a kérdés, hogy az új, központosított európai online bolthálózat, vajon képes lesz-e megoldani az ellátási gondokat, és ezzel új életet lehelni a márkába, hogy az túléljen, akár a Hoya akár más cég tulajdonában.
|
Én személy szerint a legkevésbé sem érzem kritikus kérdésnek a fullframe vázat. A hangulatkeltés pedig természetes, hiszen az aggodalom egy hangulatot leíró szó. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki komolyan aggódik a pentax jövőjét illetően. Szakmán belül, persze az aggódók aránya jóval kisebb, mivel ott a sokan már halottként tekintenek a márkára.
A limitedek önmagukban nem fogják életben tartani a céget, mert a Pentax nem egy Leica, ami prémium árban kínál kis szériás termékeket. El kellene dönteni, hogy mi a cél. Ha mennyiséget akarnak eladni, akkor tömegek igényit kell kiszolgálják, és tömegesen kell hozzáférhetővé tegyék a tartozékokat is, egészen az utolsó csavarig.
Véletlenül sem szeretnék hisztériát kelteni. Sőt, azt hiszem, hogy én is azon kevesek közé tartoztam az elmúlt évek során, akik mindig határozottan kiálltak a márka mellett. Most azonban igazi baj van, mert miközben a Pentax épp elektronikai partnert keres, az ajtók sorra záródnak be előtte. A bajonett rendszer értéke napról napra kevesebb. Elég megnéznünk a korábbi szövetségesek tevékenységét. A Samsung saját rendszert fejleszt a nulláról indulva, a Ricoh épp ma jelentette be saját megoldását, az Olympus és a Panasonic is sikeresen indult el a kis gépek piacán. A lehetőségek szűkülnek, a vetélytársak pedig lassan felfalják a Pentax által ismét megcélzott, kis méretű de magas minőségű gépek piacát.
Találgassunk, kivel léphet még szövetségre a Pentax! Talán a pletykált JVC-vel, esetleg a régi partnerrel, a Casioval? Bárki más?
"Felmerül, hát a kérdés, mit is ér egy nagyszerű gépváz, pár olyan objektív amivel még a konkurensek is álmodnak, ha nem lehet ezekből kényelmesen összeállítani egy komoly rendszert?"
Ebben a kérdésben csak én érzem az ellentmondást? :o)