Az egyre gyakrabban használt EVIL (Electronic Viewfinder Interchnageable Lens) név az elektronikus keresőt használó, cserélhető objektíves rendszer megnevezése. Maga az „evil” mint szó, az angolban gonoszt jelent, ami miatt ezt a megnevezést inkább a fotósok és szakújságírók szeretik. A gyártók marketing szakemberei nem szívesen neveznek egy terméket „gonosz” kategóriájúnak.

Maga az EVIL rendszer nem más, mint az élőképes tükörreflexes fényképezőgép továbbgondolása. Bizonyos értelemben a DSLR gépek evolúciójának következő fázisa.

 

Még mielőtt egyesek felhördülnének. Nem állítom, hogy a jövőben minden DSLR elveszíti tükrét és optikai keresőjét, de az biztos, hogy a legnagyobb darabszámot produkáló, kis méretű, amatőr gépek szegmensében nagy szerep jut majd ezeknek a gépeknek.

 

 

Az EVIL fényképezőgépek a tükörreflexes gépekhez hasonlóan cserélhető objektívesek. Ám nem tartalmaznak tükröt, optikai keresőt és hagyományos fénymérő illetve élességállító rendszert. Helyette a kompakt gépekből ismert, és már a tükörreflexesekben is hódító élőképet használják mind az élesség meghatározására, mind fénymérésre. Ezzel a tükörreflexes (DSLR) gépekkel szemben jelentős alkatrészmennyiségtől szabadulnak meg.

 

 

A rendszer egyik fő előnye a kisebb súly és alacsonyabb előállítási költség lehetősége.

Az EVIL igazán egyértelmű egyértelmű előnye azonban, hogy megszabadul az analóg fotózás korában kifejlesztett, komplikált és nagyon precíz beállítást igénylő AF rendszertől. Ez a régi rendszer nem a képalkotás helyén ellenőrzi az élességet, hanem -az egyébként minden exponáláskor elmozduló- tükörrendszer segítségével vetíti a kép egy részét az gép aljában lévő AF érzékelőkre. Elég megnézni a legújabb DSLR gépeket. Szinte mindegyikben van valamiféle szoftveres finomhangolási lehetőség a fókuszhibák javítására. Vagyis a tükörreflexes gépek ma már problémaként küzdenek a régi rendszerrel.

Az EVIL az érzékelőn kirajzolódó képet veszi alapul, azt amit rögzíteni is fogunk.

Az új rendszer elhagyja a hagyományos fénymérést is. Azt, ami szintén egy több lépcsős és közvetett megoldás volt. Bár fénymérés terén nincsenek olyan gondjai a DSLR gépeknek, mint élességállításban. Az előrelépés lehetősége itt is fennáll. Elég arra gondolnunk, hogy miközben a legtöbb gyártó 12-45 mezős fénymérést használva jó eredményeket ér el, addig a Nikon 1005 pontból álló, és színekre is érzékeny fénymérése egyike a legmegbízhatóbbaknak, és még extra szolgáltatásokat is kínál.

Az EVIL rendszer a fénymérést is azzal a képérzékelővel végzi, ami majd a végleges képet adja. Bizonyos értelemben 12-15 millió pontból álló fénymérést használ.*

A folyamatos élőkép ezen kívül számos extra szolgáltatás lehetőségét is felkínálja. Az arc, és témafelismerés ezek közül a legismertebbek.

Végül, a folyamatos élőképet akár rögzíthetjük is, vagyis egy ilyen kamera alkalmas lehet videofelvételre is, legalábbis, ha a gyártó az ehhez szükséges elektronikát mind beszereli.

 

Igaz, mindezt egy élőképes DSLR is nyújthatja. A kérdés csak az, miért maradjon bent a tükör és az optikai kereső? Miért őrizgessük a régi rendszer emlékeit?

 

 

Az rendszer egyik fő hátránya a viszonylagos kiforratlansága. A hagyományos mérőrendszerek mögött álló több évtizednyi fejlesztést eldobni, és a kompakt fényképezőgépek illetve a videokamerák világában született fejlesztéseket a jóval nagyobb érzékelővel és cserélhető objektívekkel rendelkező rendszerbe átültetni, nem egyszerű feladat. Ahogyan a CCD vagy CMOS versenyképessé tétele sem volt egyszerű feladat a hagyományos, analóg film ellenében. Mégis megtörtént ez utóbbi, és meg fog történni az élőkép alapú mérés versenyképessé tétele is. Mindez csak idő kérdése.

 

Az EVIL másik hátrányának leküzdése, valamivel nehezebbnek ígérkezik, bár ez is tisztán technológiai fejlesztés kérdése.

Amennyire bonyolult a hagyományos tükörreflexesek mérőrendszere, annyira egyszerű a keresőjük. Vagyis a DSLR, egy kicsit előnyben részesíti a fotós szemét, a gép belső igényeivel szemben. Az objektíven át vetülő kép a mattüvegre, majd egy prizmán, vagy összetett tükörszerkezeten keresztül a kereső lencséibe kerül, ahonnét máris a szemünk elé tárul az optika által közvetített kép. Vagyis a kép úját kevés dolog zavarja. Azok is kivétel nélkül optikai elemek.

A keresőben látott kép instant, mindenféle késéstől mentes. Felbontása, amit leginkább a mattüveg kialakítása határoz meg, nagyobb bármely mai, keresőbe szerelhető LCD felbontásánál. Színhelyessége nagyon nagy. Nem csorbítja a dinamikát, nem változtatja meg a tartalmat.

Az elektronikus kereső alapja manapság elsősorban LCD lehet. Elég megnéznünk, hogy a különböző kijelzők hányféleképp igyekeznek jobb és pontosabb képet adni. Hányféleképp próbálják leküzdeni saját korlátaikat. Az LCD, vagy az annak alternatívájaként felmerülő OLED sokkal messzebb van, az amúgy is elérhetetlen, tökéletestől, mint az optikai kereső. Ráadásul az érzékelő és a kijelző közötti elektronika a képet feldolgozza, vagyis manipulálja.

 

Az elektronikus keresők közvetettsége és az ezzel járó, ma még javarészt nem profi szinten megoldott problémák sora, még hosszú ideig távol tartja a kenyerüket fotózással megkereső emberek táborát az új technikától.

Ennek ellenére, valószínűnek tűnik, hogy lesz meg egyszer olyan felbontású, színhűségű, dinamikájú és gyorsaságú kereső, ami képes lesz a profikat is elcsábítani. A kérdés csupán az, hogy mikor?

 

 

Az EVIL gépek alighanem az eddigi bridge kategóriára és a legkisebb DSLR gépekre lesznek veszélyesek a következő 1-2 évben. Az Olympus már a múlt évben jelezte, hogy a Micro Four Thirds rendszert a kompaktok méretét és a tükörreflexesek minőségét ötvöző gépekhez kívánja felhasználni, ezzel kijátszva a méret előnyt. A Panasonic már jó ideje árulja első Micro 4/3 gépét a G1-et, ami az átlagnál ugyan kisebb, mégis, inkább egy klasszikus tükörreflexes felépítését veszi alapul. A G1 alapjaira készült, és hamarosan boltokba kerülő GH1 az élőképet videóvá teszi, és AVCHD formátumban rögzíti, így kettős funkciót lát el. Ezek mellett napvilágot láttak olyan hírek is, miszerint a Panasonic is készül egy apró géppel, ami kisebb méretű, esetleg zoom nélküli optikával kerülhet forgalomba.

A Samsung NX rendszeréről egyenlőre kevés konkrétumot tudni. Az azonban látszik, hogy a koreai cég is a klasszikus külső kialakítástól várja a gyors sikert, meg persze az őrületes marketing gépezettől, ami már most „soha nem látott, intelligens” rendszerről beszél.

A következő 1-2 évben alighanem csak az amatőr kategóriában fog a tükör nélküli rendszer hódítani, hiszen itt a kis méret és súly által biztosított kényelem hangsúlyosabb, mint a legmagasabb szintű teljesítmény.

Az EVIL rendszer formájában és méretében is szabadabban alakítható a korábbi cserélhető objektíves rendszereknél. Ezért a hagyományos tükörreflexesek mellett akár a felső kategóriás kompaktok (mint a Canon G10 vagy Panasonic LX3) könnyen kihívóra találhatnak egy-egy ilyen gép képében. Pletykák szólnak a Micro Four Thirds alapjaira építendő videokameráról is.