|
Az első színes felvételek a Hold felszínéről
Az ember első Holdra lépését még fekete-fehérben követhette a világ. A következő két látogatás alkalmával már azonban egy új, színes kamerát vitt magával az Apollo 12 és 14 legénysége.
Ez a kamera a Westinghouse Lunar Color Camera (Westinghouse Holdi Színes Kamera) nem volt teljesen új, hiszen már a Holdat megkerülő Apollo 10 és az Apollo 11 parancsnoki modulja is ezt használta. Az igazi újdonság, néhány, a holdon való használathoz szükséges apróbb módosítás és a leszállás során való használat volt.
 Ezek a kamerák 262 soros felbontásúak voltak, vagyis még mindig elmaradtak a kor tipikus tv minőségétől. Sebességük 60kép/s volt fekete-fehér módban és 20kép/s színes kép esetén. Ez utóbbi egyetlen érzékelővel és egy elé helyezett, forgó színtárcsával működött. Ez hasonló megoldás, mint amit az olcsó és középkategóriás DLP vetítők is használnak. A tárcsa kék, vörös és zöld szűrőket tartalmaz. Megfelelő sebességgel forgatva azt, az egyes képkockák beolvasása közben csak egy adott szín jut el az érzékelőig. Az egymást követő kockák így eltérő színűek. Ezek egyesítéséből születik a színes kép.
Ugyanezt a típust használta volna az Apolló 13 is, ám egy műszaki hiba miatt a harmadik küldetés végül nem érhette el a hold felszínét. A majdnem tragédiába fulladó, de végül az űrhajós és földi személyzet elszántságát és leleményességét dicsérő történet végén a legénység sértetlenül hazatért.
 Sajnos a kamera első felszíni bevetése rövidre sikerült, mivel nem sokkal holdatérés után Alan L Bean a leszálló modul pilótája, miközben az eszközt az állványra helyezte, azt véletlenül a nap felé fordította, ezzel túlterhelve és használhatatlanná téve benne az érzékelőt. Ugyanez az Alan Bean később néhány filmtekercset is a holdon felejtett. Ezzel, eme a remek űrhajós, kinek ez volt az első útja a világűrbe, akaratán kívül, jókora mennyiségű képanyagtól fosztotta meg az emberiséget. Persze lehetett volna másképp is. Ha Bean nincs ott, akkor alighanem ennyi képünk sem lenne erről az útról!
Alan Bean nevére nem a Holdon elkövetett hibái miatt emlékszünk!
 Az Apollo 12 fellövése során a 36. másodpercben villámcsapás érte a rakétát, ezzel üzemképtelenné téve a parancsnoki modul műszereit. Az első pillanatokban az sem volt egyértelmű, hogy mi okozta az üzemzavart. A legénység és a földi irányítás egyaránt tanácstalan volt és már készült a parancsnoki modul mentőkabinként való kilövésére és a hatalmas Saturn V rakéta felrobbantására. A megoldást végül John Aaron lelte meg aki felismerte a hibajelenséget és ismerte annak megoldását. A még működő rádión keresztül a "Flight, try SCE to 'Aux'" vagyis az „állítsd az SCE-t Aux módba” parancsot adta a tanácstalan legénységnek. A dolog érdekessége, hogy sem a földi irányítás sem Charles Conrad a repülés parancsnoka nem tudta mit is jelent ez, illetve hogy hol van a kapcsoló. A később a kamerával és a filmtekercsekkel is balszerencsés Bean azonban pontosan tudta! Így tulajdonképpen Aaron és Bean mentette meg a küldetést és óvta meg a legénységet a parancsnoki modul kilövésével és hatalmas (több mint 100m magas) Saturn V rakéta felrobbantásával járó a kockázatos mentőakciótól.
 A következő sikeres küldetés, az Apollo 14 alkalmával hasonló baleset már nem történ, így a Westinghouse színes kamerája ezúttal mindvégig működött. A vele készült felvételek között van Alan Shepard rövid golfozása is. Ez egyúttal minden idők legnagyobb távolságról közvetített sporteseménye is volt.
Visszatéréskor a felszerelés többsége, így a kamerák is, a Holdon maradtak. Helyettük az Apollo 12 34kg a 14 pedig 43kg holdkőzetet hozott haza.
Mivel az Apollo 11 legénysége, a Holdat elhagyva még látta amint a holdmodul hajtóművének sugara elsodorja az amerikai zászlót, a 12-es küldetés során már a modultól nagyobb távolságban helyezte el a legénység azt.
|
