Ma már természetesnek érezzük, hogy szinte minden fontos eseményről van élő adás, az Apollo küldetések idején azonban ez még cseppet sem volt természetes. Ha mindehhez hozzá tesszük, hogy élő adást a Holdnál messzebbről azóta sem csinált senki, akkor talán még érthetőbbé válik, hogy a feladat bizony nem volt gyerekjáték. Lássuk hát, hogyan örökítette meg az Emberiség első lépéseit egy idegen égitesten!

 

 

A világűr meghódításáért folytatott versenyben Kennedy elnök jelölte ki az USA számára az évtized, de talán az évszázad legnagyobb célját, a Hold meghódítását. Az elnöki bejelentésre 1961 Május 25én került sor, a cél, vagyis az Ember holdra való eljutása pedig 1969 Július 20-án teljesült.

 

A Holdig vezető hosszú és rögös út elmesélését azonban most kihagyjuk. Helyette egyenesen az élő közvetítések történetére térünk.

 

Természetesen az amerikai kormány és a NASA is biztosra akart menni, hiszen a dolog politikai illetve propaganda szerepe legalább annyira fontos volt mint a tudományos. Ezért aztán számos teszt illetve kisebb repülés előzte meg a Hold meghódítását. Mind közül a legismertebb, már ami a fotókat illeti, talán az Apollo 8-as. Ez volt az első alkalom, hogy ember megkerülte a holdat és az első alkalom amikor sikerült fényképeket készíteni a Hold horizontján felkelő Földről.

 

A képek itt is megtekinthetőek:

 

A videoanyagot ezen az úton az RCA Slow Scan Camera (RCA Lassú Pásztázású Kamera) készítette. A csupán 320 soros felbontású, és másodpercenként mindössze 10 képkockát rögzítő szerkezet fekete-fehér képet küldött vissza a földre. Az élő tv adás már itt nagy szerepet kapott. Az út csúcspontja, a Hold megkerülése éppen karácsonyra esett, amikor az amerikai lakosság jelentős része nem dolgozik. Vagyis az időzítés lehetővé tette, hogy a lehető legtöbb ember nézhesse az élő közvetítést.

 

 

 

Az első Holdraszállás megörökítése

 

A Holdon történő fotózást elsődlegesen egy Hasselblad 500 EL alapján, külön a világűr és a hold megpróbáltatásaihoz áttervezett fényképezőgép szolgálta. A holdon illetve hold körüli pályán készült leghíresebb képek szinte mind ezzel a típussal készültek.

Ezek mellett mindvégig dolgozott egy 16mm-es filmre rögzítő gép is. Ez azonban inkább csak a holdon végzett tevékenység dokumentálását szolgálta, mai fogalmaink szerint egyfajta biztonsági kamera volt.

 

A küldetés során készült fényképek itt tekinthetők meg:

 

 

A mozgóképekről az első Holdraszállás alkalmával a Westinghouse Apollo Lunar Television Camera (nagyjából: Westinghouse Apollo holdi televízió) gondoskodott. Ez a nem éppen költői nevű gép örökítette meg számunkra az a bizonyos első kis lépést.

 

Ez az a modell még nem biztosított különösebben jó képminőséget. Ennek oka nem a Westinghouse (gyártó) ügyetlenségében keresendő. Az első közvetítés nagyon fontos volt, így a NASA mérnökei biztosra akartak menni, és a jobb minőséget ígérő, nagyobb sávszélességű adás helyett egy gyengébb minőségű, de megbízhatóbb megoldást akartak. Így született meg a mindössze 320 soros felbontású, másodpercenként 10 képkockát készítő fekete-fehér kamera.

 

 

A mindössze 3,3kg súlyú eszköz a leszálló egység alsó részének egyik rakodóelemében tette meg a Holdra vezető utat. Itt a kamera már adásra előkészítve, bekábelezve lett rögzítve, hogy leszállás után, a tárolót kinyitva, a kamera éppen az űrhajósok kiszállását biztosító létrára nézzen. Ez az elhelyezés tette lehetővé, hogy külső képet kapjunk az első lépésekről.

 

A kamera használati útmutatója letölthető a NASA honlapjáról:

 

 

A még a földön készült fotón, a tárolón látható a kamera mellett a hozzá tartozó további három objektív tartórekesze is.

 

Később a kamerát az űrhajósok leszerelték és egy állványra helyezték. Az összeköttetést a kamera és a leszállóegység között egy négyeres kábel biztosította. Ez egy akkor még csúcstechnológiának számító, teflon szigetelésű ezüst bevonatú, sodort kábel volt. Hasonló megoldású videokábellel még ma is csak ritkán és csak a drágább gyártmányok között találkozunk.

A képeket a leszállóegység antennája továbbította a NASA földi állomásai felé. A kis felbontású és képkockaszámú jel nem illeszkedett a televíziózásban használt szabványokhoz. Ezért az tv adás egy a Holdról érkező képet mutató monitorra irányított, hagyományos kamerán keresztül kerülhetett adásba. Az eredetileg is kis felbontású anyag ilyen módon való átalakítása sajnos tovább rontotta a minőséget.

 

A küldetés végén a felszerelés nagy része, így a Westinghouse kamera a Hasselblad fényképezőgép és ezek tartozékai is a Holdon maradtak.

 

Az eredeti képanyagot a földön, mágnesszalagokon rögzítették. Ezek később a NASA archiválási rendszerébe kerültek, ahol a továbbiakban nyomuk veszett. Valószínűleg a 70es években semmisültek meg az eredeti felvételek, amikor számos szalagot újrahasználtak. Bármennyire is szánalmasan hangzik a dolog, a felvételek ilyesfajta elherdálása egyáltalán nem egyedülálló. Hasonló módon veszítette el a 70es években a BBC rengeteg korábbi műsorának egyedüli kópiáját.

A Holdraszállás pillanatairól egyedül a tv-ben közvetített, a különböző tv társaságok és magánszemélyek által felvett anyagok maradtak ránk. Ezek azonban a már fent említett okok miatt, nem túl jó minőségűek.

 

A Holdraszállás 40. évfordulójára készülve a NASA komoly erőket mozgósított a hiányzó felvételek felkutatására, ám mind hiába. Ami megmaradt, az javarészt a különböző tv társaságok archívumaiban volt még elfogadható állapotban fellelhető. A ma elérhető legjobb összeállítás is ezeknek a digitális restaurálásából született, a neves évfordulóra.